Melyik étkezés a kedvencetek...?
A reggeli? Frissen facsart narancslével és meleg pirítóssal, amin aranyszín cseppekben olvad a vaj?
A vasárnapi ebéd? A nagymama aranyszegélyű, levendulaszín virágos, fodros tányérkészletéből, zárásképp a hagyományos családi receptúra szerint készült ribizlis sütivel?
A vacsora, halk zeneszó mellett, két pohár mély tüzű vörösborral...?
Én ebből a szempontból igazi babó vagyok. Vagyis hobbit. Nekem speciel a villásreggeli a kedvencem, a brunch, vagy elevenses - precíz elnevezés: amit tízkor költünk el a ráérős hétvégi reggeleken, az még igencsak reggeli -, méghozzá minél kiadósabb, annál jobb.
Egyik kedvenc villásreggelim az ír verzió: lágy, forró rántottával, pirítóssal, grillezett paradicsommal, sült babbal és kolbásszal. Ugyanezt a Csatorna másik partján angol reggelinek hívják, és én délután négyig rá sem tudok utána nézni az ételre.
Nagyon szeretem az amerikai palacsintát is: sütőporral készül, így vastagabb az otthoni változatnál, és akkor a legfinomabb, ha bogyós gyümölcsöket kevernek a tésztájába. (Kedvenc emlékem a kaliforniai utunkról Deb kékáfonyás palacsintája.)
Ha franciás hangulatban vagyok, akkor a quiche-t választom, ha New Yorkba vágyom, akkor a lazacos bagelt krémsajttal.
Mostanában a kedvenc kávézónk szerencsére előrukkolt egy nagyszerű újdonsággal. Ezerféle bageljük közül a fahéjas a legnépszerűbb - mutassatok egy embert, aki nem szereti a fahéjat ;-) -, és egy ideje elkészítették a mini változatát: falatnyi tésztagombócok, a jól ismert fahéjas-cukros bevonattal. Az eredeti péksüteményhez képest az az előnye, hogy minden falatra több máz jut. Én mogyorós krémsajttal szoktam enni (nem bonyolítom túl: beledugom a bogel csücskét és hamm), és tejeskávézom mellé.
