Az aranycirádás falú, freskókkal díszített terem falain számolatlan tükör szórta szét a mécsesek fényét. A tízszemélyes, kerek asztal közepén pasztellszín, csipkés szirmú tulipánok és rózsák széplettek; beletűzve kis táblácskán az asztalunk neve: Philadelphia. A testvéri szeretet városa.
- Gyönyörű épület - mosolyogtam az est szervezőjére, aki a balomon ült; a szmokingos urak közül messziről kitűnt zsinórozott díszmagyarjában - Az imént bepillantottunk a könyvtárba; lenyűgöző gyűjtemény. És a tudósok arcképével díszített faburkolatú terem, ahol a bárt rendezték be... csodálatos, igazán. Hogyan sikerült a zárt klubtól elkérni erre az alkalomra? Ön a tagja esetleg?
Belekortyolt a karcos vörösborba és egy félmosollyal elütötte a kérdést.
- Minden évben itt tartjuk a gálavacsoránkat. Az eredeti tulajdonos Roosevelt elnök köreihez állt közel, tőle sikerült megvennie a klubnak potom áron.
- Valóban? Milyen szerencsés - emeltem a számhoz a fehérboros poharat. A vacsora végénél jártunk; addigra már négy csillogó pohár sorakozott a terítékünk mellett: víz, kétféle bor, és pezsgő a tósztokhoz. A sötét ruhás, indiai felszolgálók szorgosan töltögették őket újra.
- Ühüm. Tudja, buzi volt.
Azt hittem rosszul hallok. Diszkrét köhögéssel igyekeztem a félrenyelt kortytól megszabadulni. B szórakozottan végigsimított a vállamon, de közben élénk beszélgetésbe merült a másik oldalán ülő nénivel.
- Tessék? - kérdeztem, amikor végre levegőhöz jutottam.
- Igen. Akkoriban elég nagy skandalum volt, ha valakiről ilyesmi derült ki. Ezért kényszerült rá, hogy visszavonuljon és eladja a választékos ízléssel berendezett házat. Látták a kertet...? - kérdezte, majd a vállam fölött megpillantott valamit, és a választ meg sem várta - Á, jön is a hegedűkettős. Bartók-darabokat fognak játszani. Roppant tehetségesek, majd meglátja.
