Nem hallgatok zenét. Na jó, néha. Háttérnek. Swinget, például. Sinatrát, Ella Fitzgeraldot. Tudom, régimódi vagyok :-) először is, szeretem, ha az énekesnek van hangja. Lehetőleg nem repedtfazék. Aztán még az is jó, ha a számnak van dallama. Ritmusa. És hangszerek játszanak benne. Nem is hinnétek, sokszor milyen nehéz olyan zenét találni, ami mindezen kritériumoknak megfelel. Én fel is adtam. Nagyon ritkán varázsol el egy-egy szám. Ha jól emlékszem, utoljára 2006 tavaszán történt. Egy csokoládészín bőrű lány biciklizett a tévében és lágyan énekelt mellé. Elhittem neki, hogy itt a nyár. Kanyargós, elhagyott, poros utakon akartam gyalogolni a tűző napon, repedt farmerben, vászoncipőben, hajamat laza copfba fogva. A tarkómon érezném a nagynéha feltámadó szellőt, és a lábszáramba belekapaszkodna az útszélen hajladozó iringó. Ciripelnének a tücskök, a madarak pedig álmosan pittyegnének az árnyas lombokba húzódva. A fehér trikó által szabadon hagyott vállamat pirosbarnára sütné a nap, és a nyakamban ezüstláncon zafírmedál csillan.
"Three little birds sat on my window,
And they told me I don't need to worry.
Summer came like cinnamon, so sweet
Little girls double-dutch on the concrete.
Maybe sometimes, we've got it wrong, but it's alright
The more things seem to change, the more they stay the same...
Oh, don't you hesitate
Girl, put your records on, tell me your favourite song
You go ahead, let your hair down
Sapphire and faded jeans, I hope you get your dreams,
Just go ahead, let your hair down.
You're gonna find yourself somewhere, somehow.
Blue as the sky, sunburnt and lonely,
Sipping tea in the bar by the roadside,
Just relax, just relax
(...)
Maybe sometimes, we feel afraid, but it's alright
The more you stay the same, the more they seem to change.
Don't you think it's strange?..."
