Mindig is szerettem volna egy gyönyörű étkészletet. Szerintem ebben nem kis része lehet Anne Shirley-nek, aki hol kék virágos, hol zöld-krémszín leveles, vagy piros-arany bogyómintás tányérokkal terített különleges alkalmakkor (na jó, a kék virágos asszem Lady Lavenderé volt). Jó néhány könyvem van, ami az otthoni vendéglátással, dekorációkkal, szalvétahajtogatással foglalkozik - képtelen vagyok nekik ellenállni, na. És minden alkalommal sóhajtozom a csodálatosabbnál csodálatosabb porcelánok láttán.
Első önálló otthonomba mégsem virágindás, cirádás készletet vettem - már csak az életmódom miatt sem; nálam aztán igazán nem voltak többfogásos ültetett vacsorák, úgyhogy inkább nem kerülgettem a szekrényben a mártásostálat, kávéskannát, olívabogyós tálkát.
Aztán jött B, és vele együtt a baráti összejövetelek: nekem pedig még mindig nincs ünnepi étkészletem. Hétvégén a fredericksburgi régiségboltban ezen állapot fenntarthatatlanságán töprengtem, amikor megláttam az Oxford White Echo fehér virágokkal festett, platinaszín szegélyes, kecses csészéit. A bányásztörpére hasonlító tulajbácsi igazán roppant vonzó ajánlatot tett a hiányos szettre; és amint látom, az internet zugaiban időnként fel-felbukkan egy-egy kistányér, teáskanna, hogy kiegészíthessem.
Aztán végül mégis ellenálltam. Egyrészt ott kapnék szívrohamot, ha a jövő évben esedékes hazaköltözésünk során úgy járnék, mint egy exkollégám a nászajándékba kapott herendivel (egyetlen ép darab sem maradt közte). Másrészt eszembe jutott Matthew Mead, és az Entertaining Simple, amit pont olyan állhatatlan népeknek írt, mint amilyen én vagyok: különböző ünnepekre márpedig különböző dekoráció jár, de csak nem vehetünk egy-egy komplett karácsonyi, tavaszi virágos, őszi szőlőindás készletet...?
A megoldás a capsule wardrobe mintájára a capsule pantry (igyekeztem nektek beszkennelni a könyvből pár oldalt, de nem lettek valami csinosak - fényes a papír, bocs). Az ember beszerzi az alapdarabokat, összeszorított foggal, eltökélten ellenáll a pasztellszín pöttyös szegélyeseknek, és kizárólag sima fehéreket és üvegholmikat választ. Az egész kollekció aztán így fest:
(Mondtam, hogy nem lettek jók a képek, de azért klikk.)
Amint látjátok, tiszta minimalista (a külszolgálatok vége felé mindig elfog a minimalizmus iránti vonzalom: adjatok egy-másfél évet, és már nyoma sem lesz). Sima nagytányér, salátástányér, leveses tálka (ami fagyihoz is remek), tojástartó, fületlen tűzálló bögre (lehet benne sütit sütni), sima üvegpohár, dundi üveg borospohár, tortatál, és még pár apróság.
A lenyűgöző lényeg az, hogy nagyjából minden multifunkcionális:
Ez itt például a gömböcpohár, amiben egy szál virágon kívül tehetünk úszógyertyát, fűszeres magokat vagy desszertet, de ettem én már előétel-salátát is így (Ssy mindig megelőzi a korát :)).
Ez az üveg tortatál, ami az első képen rögtön fejreáll, és a talpára kis tálkában mártogatószósz kerül, az aljára pedig sós keksz. A második képen hagyományos módon használják, míg a harmadikon kis kancsóban gyümölcslé és pohárkák kerültek rá. És amit sosem találnátok ki: ezek a pici poharak valójában üveg teamécs-tartók. Mead koktélpartin citromszeleteket tesz bele, ültetett vacsorán az aljára pöttyint egy kis szószt, és belebiggyeszt egy garnélarákot, vagy egyszerűen befogja őket só- és borstartónak. Ja, és persze a kávédélután: ott épp ideális egy eszpresszóhoz.
A poharakon kívül az étkészlet is rém sokoldalú: az első képen a villa sajttálon tart feliratokat, a másodikon büféjellegű összejövetelnél színes szalag fog össze egy-egy villát, kés és kanalat, a harmadik megoldás pedig a kedvencem, fagyi- vagy pudingkanalazáshoz: az ember belemártja a kanálkát olvadt csokiba, megszórja ezüst cukorgyönggyel, majd hűtőben megdermeszti.
Ez itten kérem egy közönséges üveghenger. Tortatálra téve sütifedő, jéggel teletöltve pezsgősvödör, forró itallal puncsostál, körtehalommal gyömölcstál, dekorhomokba (vagy barna kristálycukorba) állított gyertyákkal vagy virággal (esetleg karácsonyi díszgömböcökkel) asztaldísz.
Amiről sosem gondoltam volna, mennyi mindent lehet vele kezdeni: a tojástartó. Mini virágcsokroknak tökéletes (egyszer egy húsvéti dekorációs újságban láttam, hogy tojástartón ücsörgő fél tojáshéjakba tettek pici ibolyacsokrokat - tüneményes volt), minimuffinnal töltve bájos, de tehetünk bele pár dinnyegömböt a desszert mellé, vagy használhatjuk mini-tortácskák emelvényének. Sőt: Mead később egyesével ad benne tejet a vendégeknek a kávédélutánon, a kerti partin pedig rúdforma jégkrémet szervíroz benne, fejjel lefelé - hogy ne csöpögjön.
Én sosem voltam nagy barátja a tojástartónak (ez azért van, mert a tojást nem szeretem se főve, se sütve), úgyhogy sosem tartottam háztartási alapfelszerelésnek. Na de ezek után...?! Szaladok is a helyi Sur la Table-ba.
