Kedvesek,
esküszöm, Ellát csak az menti meg most egy-két pikírt mondattól, hogy nincs két hete, hogy megszülte a kisfiát :-) rengeteget mesélt a kijövetelem előtt Washingtonról. Ő egy évig élt itt és imádta. Számolhatatlanul sok hasznos tippet kaptam tőle, köztük a kötelezőt: hogy minden szolgáltatás borzasztóan drága. Naná, hogy kifaggattam a legfontosabb nőies témákról: fodrász, kozmetikus...? Az előbbit illetően ő szerencsés volt - a haját a férje vágta -, de az utóbbit tekintve beavatott a Titokba: az illatszerboltban kapható kit-ek segítségével ő maga szőrözött ilyesmivel.
Ma alaposan felfegyverkezve spatulákkal, papírcsíkokkal és egy tégely gyanús küllemű ragaccsal kivonultam a konyhába. Mivel a ragacsot mikrózni kell, hogy megfelelő hőfokra tegyen szert a könnyű kenhetőség érdekében, a konyhában kell kivitelezni a dolgot.
Örömmel jelenthetem, hogy a művelet végeztével mindössze az alábbi berendezési tárgyakat borította egybefüggő, lerobbanthatatlannak tűnő kulimász:
- a mikró üvegtányérja
- a mikróajtó fogantyúja és a harmincmásodperces gomb (na jó, meg a start)
- a mikró alatt lévő sütő ajtaja
- a sütő előtti padlóterület
- a fenyő támlásszék, amint ültem.
Először elolvastam, mit ír az információs papír a nemkívánatos helyekre pöttyent gyantáról. "Vigyázzunk, nehogy nemkívánatos helyre is jusson belőle." Aha. Most helpful indeed. Nekiláttam vakargatni a spatulával, hogy legalább a nagyja lejöjjön. Aztán rövid töprengés után a homlokomra csaptam. Melegen biztosan könnyebb lesz vele elbánni! Hoztam a hajszárítót és némi papírtörlőt. Fújás, törlés. Fújás, törlés. Nem mondom, a végén érdekesen beleragadtak a papírcafatok a ragacsba. Ezt követően lemondóan megpróbálkoztam a mellékelt olajjal, ami a leírás szerint csak a bőrről távolítja el a maradék gyantát. Jelentem, ez nem igaz. Kő-, üveg-, fa- és műanyag felületeken is csodásan beválik, némi gyaszatolás segítségével. B észre sem fogja venni, hahaha. Azért be kell valljam, örülök neki, hogy négy hét múlva már otthon leszek...
