cinnamon

Annyi minden történt az elmúlt hónapokban… mindenekelőtt hazaköltöztünk Budapestre.  Figyelitek, milyen egyszerűen, könnyedén írtam le? Hazaköltöztünk. Ez az egyetlen szó persze képtelen visszaadni az utolsó hónapok keserédes hangulatát, a búcsúvacsorákat, még-egyszer-utoljára kirándulásokat a kedves helyeinkre, a munkahelyi hajrát, a bedobozolást. (Mondtam már, mennyire utálok dobozolni?)

Itthon aztán jött a majdnem-negyven fokos meleg és a vizsgaidőszak – utóbbit meglepően könnyedén vettem. Különösen úgy, hogy minden vizsga után apró jutalomként elsétáltam Zólyomi Zsolt parfümériájába a Deák térhez – ismerkedni, kóstolgatni.

Nos, a Caron Tabac Blond rajtam túl krémes – nem áll jól. Az Onde Extase pont olyan púderes, fehér mósuszillat, amiből mostanában kinőni igyekszem, az elbűvölően citrusosnak tűnő Eau d’Hadrien pedig engem nem kedvel: tüsszögősen szúróssá változik.

Viszont van néhány új jelöltem:a legkülönlegesebb a 06 Odin Amanu – amikor a karomra spricceltem, felnevettem. „Zöldsaláta! Olyan illata van, mintha nyáron a teraszon ülve ennék egy nagy tál friss  salátát.” A nekem segítő lány bólogatott: őt zöldpaprikára emlékeztette. Különleges, könnyű, hersegő, zöld, igazi nyári illat.

A második a Mandragore volt Annick Goutaltól: éppen olyan, mint egy pohár jeges mojito. Állítólag a Harry Potter mesei hangulata ihlette. Nekem nagyon tetszik: illatos bergamott, gyömbér és friss feketebors keveredik benne a mandragóra különleges, enyhén mentára emlékeztető illatával. Annick Goutal illatai nekem általában túl régimódiak, de ez igazi telitalálat.

És ha már koktéloknál tartunk: elbűvölt a Penhaglion Juniper Sling, ami a borókás jegyek miatt kiköpött gin tonic. Hűvös, jeges, világoskék illat, az elmúlt hetek nyári forrósága idejére ideálisnak tűnik.

És most, hogy kissé lehűlt az idő: következő alkalommal jönnek az ázottföld, füst és bőr-illatú kiszemeltek.

Megnéztük a filmet
Elolvastam
Moly - spolier?! really?
A végén küszködök
Az írónő legalább annyira utálja őket, mint én
Ötször kórházban???

It fails as action adventure with its ridiculousness.
It fails as a character expose with its contrived and twisted plot.
It fails as a love story without any resolution.
It fails as an adult story with it's cartoonish action.
It fails as teen or childrens' story with it dark ending and self-hatred.

Shooting down bomber with bow and explosive arrows?

She's trained to be a super soldier in a couple weeks?

Can't possibly use air forces because SAMs are too dense?

Pods that release walls of toxic tar, barbed wire nets, disintegration beams, meat grinders under a cargo transfer station, and streets that tip up and dump everyone into a pit of unspeakable horror? Like a giant CUBE.

Oh, sleestack hissing and chasing her through the sewers?

13 y/o combat medic?

The symbol of the revolution put on trial for murder, and no one even bothers to ask her why she did it?


Oh, the crazy guy assigned to her unit. That one is so realistic.


This book was 6 parts cartoonishly moronic, 2 part jabbing the reader in the eye with a sharp stick, 5 parts BORING reading about a girl sitting around bitching and moping

Márpedig az ingruhát igenis ezerféleképp lehet használni. Naugye, hogy meg kellett venni?!...

(klikk)

"Scheherezade is easy; a little black dress is difficult."

(Coco Chanel)

Nagyon kevés nő van, aki nem a fekete alapdarabok köré építi a ruhatárát. Fekete az irodába, fekete az esti szórakozáshoz, fekete, hogy kevésbé látsszon rajta a szennyeződés, fekete, fekete, fekete... megfelelő kiegészítőkkel százféle személyiséget adhatunk neki, önmagában pedig a jó értelemben vett egyszerűség, visszafogottság mintaképe. "Ja, ez a régi darab...?"

Én ugyan nem vagyok kebelbarátja  a feketének, de természetesen nálam is helyet kap. Az első kis feketémet tizennyolc évesen kaptam: hosszú ujja volt, rövid szoknyája és csipkeháta. Nem a legsemlegesebb darab - később rá is jöttem, mennyire nehéz variálni, de tizennyolc évesen az ember lánya más szempontok alapján válogat...
Ha a ruhatárunkat egy filmhez hasonlítjuk, ez a csipkehátú ruha a sztár lenne: képtelenség nem odafigyelni rá. És épp ebben rejlik a gyengesége - a kis fekete a lényegét veszíti el, ha főszereplő lesz: jó esetben ő az a színésznő, aki aztán a legjobb mellékszereplőért járó Oscart hazaviszi.

A másodikat huszonkét évesen már józanabb megfontolások szerint munkához vettem az Oasisben: ujjatlan, csónaknyakú, térd alá érő darab, épp megfelelően testhezálló. Mivel az anyaga kissé rugalmas, soha ilyen kényelmes ruhám nem volt: össze sem tudom számolni, hányszor viseltem munkahelyre - alávett blúzzal, garbóval, fölötte kardigánnal vagy blézerrel -, esti rendezvényekre önmagában vagy stólával. Alighanem a ruhatáram legmegbízhatóbb, legstrapabíróbb darabja - de ha egy-egy esti programra nem dolgozni indulok, még véletlenül sem nyúlok utána.

A harmadiknak harmincévesen jött el az ideje: az anyagot upgrade-eltem, így most fekete gyapjúszövetből varrt, ujjatlan, diszkrét V-kivágású kis feketém van, a  kivágás körül pár letűzött hajtással. Az anyaga miatt összehasonlíthatatlanul elegánsabb és kissé merevebb az elődjénél: ezzel nekem is tartást ad. Nagyon szeretem. Állítólag egy-egy új életszakaszban a nők legalábbis hajviseletet váltanak - én kis feketét szoktam.

Szeretném tudni, van-e még nő, aki hűséges a saját, névjegyének számító illatához, és sosem kalandozik. Én rég feladtam: annyi izgalmas parfüm van – hogyan is lehetne egynél megmaradni? Ráadásul mindegyik más és más hangulatot kelt; természetesen mást vágyunk viselni egy energikus, napsugaras tavaszi délelőttön, és mást egy nyugodt, esős őszi estén.
Inkább úgy gondolok a parfümre, mint ruhára – mindig az alkalomhoz illő módon viseljük.

Ahogy a ruhatárunk is különbözik, a parfüm-ruhatára sem egyezne meg két nőnek; nekem először is biztosan szükségem lenne egy friss, pezsgő, tavaszi hangulatú illatra. Citrusos-savanykásnak képzelem, zöldnek, kissé csípősnek, akár egy mediterrán citruskert, amelyet ciprusok sora vesz körül – állítólag ez utóbbi ihlette az Eau d’Hadrient Annick Goutaltól; érdemes lesz kipróbálni.

A második illat egy felnőtt, kiegyensúlyozott, diszkrét és magabiztos munkahelyi illat lenne: az édességet itt is kerülném. Lágy lenne, füstös, ködös, egy kevés kesernyés dohánnyal és fehér mósusszal. Carontól a Tabac Blond a jelöltem: olyan titokzatosnak képzelem, mint Edith Piaf hangját.

A harmadik illat maga volna a visszafogott elegancia: akár a ruhásszekrény „kis feketé”-je. Elég halk ahhoz, hogy nappal lehessen viselni, és elég karakteres ahhoz, hogy este is megállja a helyét. Finom bőrkesztyű illatát képzelem magam elé, vagy nem is: bőrbe kötött régi könyvet, a lapjai között száradó virágokkal. Akár Cartiertől a L’Heure Fugueuse: bőr, zöld fűszernövények és kevés jázmin.

A negyedik: drámai, figyelemfelkeltő, csábító. A nehéz virágillatoktól idegenkedem és az édes gyümölcsök sem az én világom, ezért ezzel a kategóriával vagyok a legnagyobb bajban. Talán nekem való lenne Girogio Armanitól az Onde Extase: állítólag egy arcát festő gésa képe ihlette. Rizspor, mósusz, szezám és nárcisz, cédrus, bergamott és feketebors illata keveredik benne. Engem kíváncsivá tett…

Az ősz beköszöntével nyugodt, álmodozó, meleg illatot választanék: állítólag a narancsvirág kifejezetten megnyugtatóan hat (ráadásul a telet idézi), de én biztosan a levendulára szavaznék. Gris Clair Serge Lutenstől: könnyű, száraz levendulaillat és tiszta, hűvösen gomolygó füst egy kihunyt tűz után.

Lenne még nyaralós illatom (persze lehet, hogy több is: elvégre hogyan is lehetne ugyanolyat képzelni a tengerpartra, mint egy mozgalmas városnézős kiruccanáshoz…), külön parfüm az esküvőmre és külön egy hideg füstölőillat a temetésekre (L’Artisan Passage d’Enfer, aminek a borzongató név ellenére olyan hidegtiszta illata van, mint egy februári reggelnek, amikor már látjuk a hó alól kikandikáló első virágokat) – és mivel az egész játék mit sem ér, ha közben nem élvezzük: lenne egy szórakoztató, szokatlan, szúrós paradicsomos-füves parfümöm is (Eau de Campagne a Sisley-től).

Ti milyen parfümöket viseltek?

Amikor idén januárban összefutottunk Ninával, alaposan megcsodáltam a csillámosbogyós sálját, azazhogy az azt alkotó ravasz fonalat. Eská - magyarázta - és te vagy az első, aki rájön, hogy nem én vagyok ilyen ügyes, hanem az alapanyag.

Rávigyorogtam. Ugyan Cupp és én kábé ugyanannyira tudunk kötni (alig), arra viszont mindketten rájöttünk, hogy a képességbeli hiányosságokat remekül elleplezi a megfelelő fonal. Nekem az első ún. "novelty yarn"-om Rómából származik és mocsárfonalnak hívom: mindenféle zöld árnyalatokból sodrott göcsörtös darab, lassan tíz éve készül belőle nekem egy kámzsagalléros, ujjatlan felsőrész.
Aztán pár nappal a Ninával való találkozás után betévedtem egy kézimunkaboltba, ahol színes, csíkokra szabdalt halászhálóra emlékeztető fonalakat árultak. Rögtön meg is vettem a ciklámenszínűt, és odaadtam Ninának. Az egy guriga neccből egy tollboára emlékeztető, csodálatosan fodros sál lett. Annyira megtetszett az eredmény, hogy magamnak beszereztem a türkizszínű verziót. Innentől pedig nem volt megállás: a gyors sikerélményen felbuzdulva (nettó négy óra alatt lettem kész - ha a repülőn nem lenne tiltott tárgy a kötőtű, hazafelé két-három sálat is készíthettem volna) azóta megállás nélkül a különleges fonalakat kutatom.

A kedvencem a Knit Collage-től a Gypsy Gardens: 75% gyapjú, 25% mohair, kézzel festik, és a fonalba a végén szalagokat, fémszálakat, flittereket és selyemvirágokat fonnak. A Rolling Stone fonal a Gypsy Gardens rockosabb testvére, fémvirágok csillognak rajta. A Berroco Link fonal olyan vastag, hogy ha sálat kötünk belőle, négy szemből áll egy sor, és a különböző, egymásba olvadó színű verziói romantikus, Afrikát idéző neveket kaptak (nekem a zöld-piros Baobab tetszik a legjobban). Az U-Knitted Nationstől a Giant Purls akkora filcbogyókat himbál, mint egy óriás cseresznye.
És milyen klassz: nem csak a hagyományos fonalboltokban lehet ilyen különlegességekhez jutni. Az Etsyn egymást érik a színes, kézzel festett és font fonalakat áruló kézművesek: egyiküknek a "koi pond" fantázianevű alkotásába azonnal beleszerettem. A többféle árnyalatú, itt-ott csillogó zöld alapra narancs, barack, aranysárga, fehér gyapjúból dolgoz aranyhalacska-forma dudorokat (némelyik csillogó pikkelyt is kap, és mindnek van selyemszalag-uszonya). A kész kötést az ember legszívesebben bekeretezné és a falra akasztaná, műalkotásnak.

Hagyománnyá vált, hogy minden évben elmegyünk a Washington Choral Arts Society karácsonyi koncertjére. A folyóparti Kennedy Centert ilyenkor gyönyörű, csillámos, mesei karácsonyi díszbe öltöztetik, piros ruhás kísérők segítik a nézőket, hogy minél hamarabb megtalálják a helyüket, és amikor minden elcsendesedik a teremben, lassan bevonul a teljes kórus, közben énekelve. Ezúttal a Masters in this Hall című francia klasszikust választották bevonulózenének (nem ismerem az eredeti címét) - a hideg futkosott a hátunkon, ahogy egyre hangosabban szólt a Nowell! Nowell! Nowell!
Idén az orosz nagykövet volt a koncert fővédnöke, és az Urali Filharmonikusok kísérték a kórust. A kórusművek között orosz szerzők darabjait játszották. A Csajkovszkij-művek alatt úgy éreztem magam, mint egy orosz nagyhercegnő, aki a karácsonyi bálba érkezett, fehér szőrmékbe bugyolálva, a havas tájon át sikló szánon - gyönyörű volt. A koncert második felében hagyományosan megénekeltetik a közönséget: a két évvel ezelőtti francia és a tavalyi belga után idén oroszul tanították meg nekünk a Csendes Éj első versszakát. Ezalatt mindig nagy a nevetgélés, és a közönség engedelmesen követi a nyelvtanár (ezúttal az Orosz Kultúrintézet egyik munkatársa) instrukcióit. Ha nem átírással lenne a szöveg, hanem cirill betűkkel, könnyebb lenne olvasni - suttogta B, aztán elmélázott. Nahát, ez a vertyepe biztos azt jelenti, hogy bölcső. Erre a két előttünk ülő néni, akik előtte is mosolyogva néztek hátra időnként, oldalba bökték egymást. Bölcső - mondták egymásnak, aztán kuncogtak.

Ó, de fog hiányozni ez a hagyomány is. Jövőre kénytelen leszek önállóan megtanulni görögül a szöveget, a ciprusi EU elnökség tiszteletére.

- szeretem a harisnyádat
- fellépés
- lucia
- hálaadás
- makeup bag essentials: ysl, lipstain,
- essential cosmetics: progres, lemon butter,


- you were awesome. Great voice - and nice smile.
- for how many years has the band been together?
- can I come to your rehearsals?
- You have wonderful stage presence. Wow, I never knew this about you!
- You should perform at charity events you know
- when is your next concert?
- I'd like to apply as a backup singer.

Bocs a kommentok miatt :( azokat nem tudtam visszavarázsolni.

C.