Vigasztalan novembert idéző időnk van... szürke felhők lepik az eget, és az eső még tanakodik, hogy hulljon-e vagy sem. Állítólag a folyón túl, délen már tombol a vihar.
Ma régi kolléganőmmel, Ellával álmodtam. Nagyon hiányzik néha az a kellemes hangulat, amelyben a legutóbbi otthoni munkahelyemen dolgoztunk. Ella most otthon van a kisfiával, a másik kolléganőm pedig New Yorkban dolgozik - vele néha váltunk pár szót; egyszer meg is látogattam. Tulajdonképpen nincs hova visszavágyni, annyira szétszéledtünk.
Ellával álmomban a dublini Farmleigh-ház karácsonyi vásárán jártunk. A Farmleigh-ház az elnöki vendégház Írországban; a hatalmas Phoenix-park kellős közepén található, amely, ha jól tudom, Európában a legnagyobb városi park. Ott található a rendőrség központja, az elnöki rezidencia, az amerikai nagykövet rezidenciája, az állatkert, valamint a kormányvendégház, ám a ligetes terület annyira hatalmas, hogy egyiktől nem látni el a másikig. Mostanra biztosan rozsdaszínűek az óriási tölgyfák; alattuk méltóságteljes rénszarvasok és gyapjúgombolyag-birkák csatangolnak - festői a látvány. Írországban hat hónapig tartott az ősz, remélem, itt legalább kettő jut nekünk belőle.
A hagyományos karácsonyi vásárt egy kavicsokkal felszórt terecskén tartják a Ház mögött. A szürke terméskő falak által körülölelt zug középkorias hangulatot áraszt. Ha az ember jó napot választ, végigélvezhet egy koncertet a nagyteremben, majd fűszeres forralt borral a kezében sétálgathat a standok között. Manósipkás ír kisgyerekek szaladgálnak, és hatalmasra tágult szemmel ámulnak a játékok: a villanyvasút, a színes lovacskás zenélő körhinta, a cirkalmas Csipkerózsika-kastélyos hógömb és a porcelánbabák láttán. Adventkor a kicsiknek mesedélutánokat is tartanak. A nagyobbak pedig anyagi romlásba dönthetik a családot a vásáron: én hősiesen visszafogtam magam anno, és csak egy loganberry lekvárral (ez nem tudom, magyarul micsoda, de félúton van a szeder, a faeper és a málna közt), és egy citromfűből és mentából készült, kesudiós pestoval lettem gazdagabb.
Kezd rámtalálni a gesztenyepüré-nyalakodós, forrócsokizós, karácsonyra-barkácsolós, meleg stólába burkolt őszi hangulat. (Asszem, főzök is egy bögre levendulás Earl Grey teát, és közben átlapozom a mai postával érkezett Godiva-csokikatalógust. Hazafelé pedig kéne venni egy vastagabb csipkeharisnyát.)
