Emlékeztek a február 7-i bejegyzésemre , amelyikben leírtam a csoda-bioközértünket? Születésnapomra a kollégák megleptek egy oda érvényes ajándékutalvánnyal. Képzeljétek el a gyereket, aki beszabadul a játékboltba...
Azt hamar kitaláltam, hogy MOST van itt az alkalom kipróbálni olyan dolgokat, amikre egyébként sajnálnám a pénzt. Így hosszas megfontolások után ezúttal elmaradt a yamgyökér megvétele, mert az itt elég hétköznapi, és nem is túl drága. Teljesen egyértelmű volt, hogy először a három fűszernövénykéből álló kertemet egészítem ki (valaki írja meg lécci, hogy lekornyadt rozmaringot mivel lehet jókedvre deríteni, bár erős a gyanúm, hogy ez a folyamat már visszafordíthatatlan. A Madame szerint egyes növények meglehetősen válogatósak, és nem szeretnek bárkit. Asszem, innentől megkérem B-t, hogy én ugyan gondozom a többi növényt, de a rozmaringgal legyen ő kedves, és beszélgessen vele napi öt percet). Aztán jött a zöldségespult. Vettem hölgypáfrány-hajtást, aminek a címke szerint félúton van az íze a spárga és a friss zöldbab között. Nagyon helyes zöld kunkorkák. A cég honlapja szerint 3 percig kell blansírozni őket, aztán megforgatni vajban, és megszórni zöldfűszerrel, apróra vágott baconnel vagy kucsmagombával (jókor írják: tegnap otthagytam a kucsmagombát). (Update: azóta kipróbáltam a páfrányt. What was I thinking?! Sáríze van. Nyilván mert nedves erdei talajban tenyész. Tökéletesen érthető.)
Lőttem szarvasgombával összecsomagolt arborio rizst, rizottónak. Biokertészetből származó pitypanglevelet, salátának. Kicsit vicces, de az tuti, hogy a szmogos városban nem merném az út mellől leszedni. Elképesztő, ha belegondolunk: a teljesen hétköznapi akácvirágot, bodzavirágot vagy körömvirágot is így kellene árulni, és tuti lenne rá kereslet... abban reménykedem, hogy az olasz bevándorlók már megteremtették az igényt a cukkinivirágra, és hamarosan azzal is találkozom - egyik kedvencem mozzarellacsíkkal töltve, sörtészta-bundában megsütve. Szereztem még ananászos-guavás fehérteát. Szarvasgombás kacsamájpástétomot. Füstölt mozzarella sajtot. Napon aszalt paradicsomot - egy kolléga feleségének volt kedvenc receptje a következő kenőke: fele-fele arányban összekevert tört feta és puha vaj, bele apróra vágott aszalt paradicsom, jó sok bors és friss bazsalikom.
Vettem kecsketejet. Tücsköt. Bogarat. Sáfrányt. Tudtátok, hogy a krókusz unokatestvére, és a fűszer a porzója? Így néz ki, la. El tudom képzelni a fehér fátylas iráni asszonyokat, akik boszorkányos gyorsasággal csippentik ki a szálakat, és a virágportól vörössárga az ujjuk hegye. A fiatal nők az első szüretük után még próbálják lesikálni, de az idősebbek csak nevetnek, és inkább előnyt kovácsolnak belőle: átrajzolják hennával, és egész kézfejükre pöttyös-virágindás mintákat varázsolnak.
