Puck körtelefonilag meginterjúvolt mindenkit, hogy volna-e kedvünk korcsolyázni. B azonnal rábólintott, én kicsit bizonytalankodtam előbb. Nem tudok korcsolyálni, sajnos. Pedig úgy szerettem mindig nézni a műkorcsolyázókat...
Általános iskolában girbegurba, felpúposodott aszfalt fedte a külső tornapályát, ami ráadásul az egyik oldalra lejtett. Ha nagyon hideg telünk volt, a gondnok bácsi előszedte a locsolócsövet, és elárasztotta ezt a mélyebben fekvő részt. Így lett pár nap után vékony kis jegünk. Akinek volt korcsolyája, az behozhatta, és szünetben, meg napköziben ott siklottak. Nekem nem volt, pedig mindig nagyon irigyeltem őket. Én maximum akkor mentem a jégre, amikor a tornatanárnő odaparancsolt mindenkit cipőben, és bemutatta, hogyan kell elesni, ha megcsúsznánk a lefagyott utcán. Aztán gyakoroltuk.
Gimiben Arielle-el egyszer kimentünk a Műjégre, és meglepően kellemes két órát töltöttünk a pályán (a feltört bokámat leszámítva). Erre gondoltam, amikor bátortalanul néztem a Cabin John Ice Rink-en az ügyesebbnél ügyesebb gyerekeket. Aztán befűztem a kölcsönkorit, és én is odamerészkedtem. Szegény többiek versenyben biztattak az elején, aztán Gyémántka és B megfogták a kezem, és együtt elindultunk. Aztán láss csodát, a harmadik kör után már könnyebbnek éreztem, ha elengedem őket. Puck mindeközben Hápit próbálta tanítgatni, aki a lábára ugyan nem volt hajlandó ráállni, viszont nagyon élvezte a forgatagot: megállás nélkül nevetett és babanyelven magyarázott. És aztán huss, végigaraszoltam a pályán teljesen egyedül. Volt nagy tapsikolás :-) B megjegyezte, hogy a biztonsági őr (hogy hívják az úszómestert, aki korcsolyán felügyeli a pálya biztonságát? Jégmester?) szerint remekül haladok. Aztán Puck, a hokibajnok, B kezébe nyomta Hápit, majd megfogta a két kezem, és nekiállt hátrafelé siklani, miközben magyarázott. A hokisoknak tuti hátrafelé is van szemük, mert egyszer sem fordította vissza a fejét.
Egy órát koriztunk, aztán hazaindultunk. A bokám ismét rettenetesen megsínylette a próbálkozást, ettől eltekintve nagyon élveztem a dolgot. Aztán a végén persze nem maradhatott el minden téli sportok kötelező velejárója, a forró ciderezés, és mellette a vidám beszélgetés sem. Éljen, éljen.
Általános iskolában girbegurba, felpúposodott aszfalt fedte a külső tornapályát, ami ráadásul az egyik oldalra lejtett. Ha nagyon hideg telünk volt, a gondnok bácsi előszedte a locsolócsövet, és elárasztotta ezt a mélyebben fekvő részt. Így lett pár nap után vékony kis jegünk. Akinek volt korcsolyája, az behozhatta, és szünetben, meg napköziben ott siklottak. Nekem nem volt, pedig mindig nagyon irigyeltem őket. Én maximum akkor mentem a jégre, amikor a tornatanárnő odaparancsolt mindenkit cipőben, és bemutatta, hogyan kell elesni, ha megcsúsznánk a lefagyott utcán. Aztán gyakoroltuk.
Gimiben Arielle-el egyszer kimentünk a Műjégre, és meglepően kellemes két órát töltöttünk a pályán (a feltört bokámat leszámítva). Erre gondoltam, amikor bátortalanul néztem a Cabin John Ice Rink-en az ügyesebbnél ügyesebb gyerekeket. Aztán befűztem a kölcsönkorit, és én is odamerészkedtem. Szegény többiek versenyben biztattak az elején, aztán Gyémántka és B megfogták a kezem, és együtt elindultunk. Aztán láss csodát, a harmadik kör után már könnyebbnek éreztem, ha elengedem őket. Puck mindeközben Hápit próbálta tanítgatni, aki a lábára ugyan nem volt hajlandó ráállni, viszont nagyon élvezte a forgatagot: megállás nélkül nevetett és babanyelven magyarázott. És aztán huss, végigaraszoltam a pályán teljesen egyedül. Volt nagy tapsikolás :-) B megjegyezte, hogy a biztonsági őr (hogy hívják az úszómestert, aki korcsolyán felügyeli a pálya biztonságát? Jégmester?) szerint remekül haladok. Aztán Puck, a hokibajnok, B kezébe nyomta Hápit, majd megfogta a két kezem, és nekiállt hátrafelé siklani, miközben magyarázott. A hokisoknak tuti hátrafelé is van szemük, mert egyszer sem fordította vissza a fejét.
Egy órát koriztunk, aztán hazaindultunk. A bokám ismét rettenetesen megsínylette a próbálkozást, ettől eltekintve nagyon élveztem a dolgot. Aztán a végén persze nem maradhatott el minden téli sportok kötelező velejárója, a forró ciderezés, és mellette a vidám beszélgetés sem. Éljen, éljen.
