cinnamon

Ha már a virágos cukrokról írtam egy postot, miért hagynám ki a virágos sót...?! Fürdősót, egész pontosan. Amikor egy napon a közértben találtam maldoni sópelyheket (Essex grófságban párolják a Blackwater torkolatánál), megszületett az ötlet, és az épp nálam vendégeskedő Maccsal neki is láttunk a kivitelezésének.

Előzetesen kitaláltuk, milyen illatkombinációkat akarunk létrehozni, és a bioboltban beszereztük az alapanyagokat: szárított virágszirmokat (rózsát, levendulát, körömvirágot), rozmaringot és illóolajokat. Első lépésként evőkanálnyi semleges bázisolajban (ha jól emlékszem, sárgabarackmagolaj volt, vagy talán szőlő?) elkevertünk 5-6 cseppnyi illóolajat. Aztán a kimosott üvegcsébe szórtunk egy réteg sót, ezt követte egy réteg szirom, majd pár csepp olajkeverék. Ezt ismételgettük, amíg el nem fogyott. Macs akkor narancsos korszakát élte, így narancsos-rózsás keveréket készített; én citromos-rózsásat (utólag azt gondolom: bátran tehettem volna bele Lady Grey teát is), és ylang-ylangosat levendulával. Aztán a friss illatokat kedvelő nagynénémnek rozmaringosat eukaliptusszal. De finom lehet a kamillavirágos-vaníliás is. Meg a borsos-muskátlis, illatos, aprított muskátlilevelekkel. A gyömbéres-citromos. Szóval csak kreatívan!