Természetesen fel sem merült bennem, hogy amit angolul lemongrass-nak neveznek, ne a jól ismert citromfű, azaz melissafű lenne - a menta csipkés levélszélű, halványzöld unokatestvére, amelyből Macsék boszorkánykertjében annyi nőtt... zacskószám szedtük, majd mentát és zsályalevelet adtunk hozzá. Ez a teakeverék számomra máig a nyarat idézi. (Később Kisvirág módosított a recepten, és hársvirágot is adott hozzá.) De vissza a citromfűhöz: jócska meglepetés ért, amikor Írországban felfedeztem, hogy a saláták között árult lemongrass leginkább az újhagymára hasonlít. El nem tudtam képzelni, mire lehetne használni, míg aztán évekkel később, B-től ajándékba nem kaptam egy szakácskönyvet, amiben az indonéz csirkenyársat (satay) erre a bizonyos növényszárra fűzték fel. A fordítónak köszönhetően már azt is tudom, mi a távol-keleti konyha e kedvelt alapanyagának pontos magyar neve: fenyérfű.És akkor jöjjön az ominózus 3 mondat:
"Közben a sós mogyorót serpenyőben megpirítjuk, finomra vágjuk, a megmosott citrom héját lereszeljük, levét kifacsarjuk. A maradék kókusztejet lábosba öntjük, hozzáadjuk a mogyoróvajat, a curry fűszerkeveréket és felforraljuk. Belekeverjük a sós mogyorót, a citrom levét és reszelt héját, csipetnyi cukrot és annyi tejszínt, hogy enyhén krémes folyadékot kapjunk."
(Mogyorómártás a csirkéhez - Dr. Oetker: Kedvenc szakácskönyvem - Mindenki tud főzni)
És hogy adjam tovább öt embernek?... Izmi, Macs, Nina, Ami - és hogy végre tőled is kicsikarjak egy kommentet: Rita. Vegyétek le a polcról a hozzátok legközelebb eső szakácskönyvet, üssétek fel a 123. oldalon, és az 5. mondattól kezdve írjátok be a következő három mondatot. Majd értesítsétek azt, akitől a feladatot kaptátok - és adjátok tovább a stafétabotot :-)
