Felmentünk teniszezni az Irén tizennyolcadik emeletén lévő teniszpályára. Azazhogy ez így eléggé nagyképűen hangzik: tulajdonképpen B szeretett volna teniszezni, én meg mindent megtettem, hogy megakadályozzam ebben :-) próbáltam néha visszütni neki a labdát. Szerinte ha elfeledkezem magamról, elég jó labdaérzékem van. Szerintem meg ő hízelgős :-)
Aztán a hálós kerítés ellenére sikerült akkorákat ütnöm, hogy két labda is lerepült a tetőről. Rettentően megijedtem, és reméltem, hogy nem egy békésen sétálgató lakót vagy egy autót találtam el. B lement összeszedni őket (talált a virágágyásokban két másikat is a miénken kívül - megnyugtató, hogy efféle baleset nem csak velem fordul elő), én megcsukott szemmel folyamatos nyüfögések közepette csigalassan felaraszoltam bátran felmásztam egy olyan tetőrészre, ami még magasabb, mint ahol a pálya van. Alumíniumlétrán. Dühöngő szélben. Tizenkilenc emeletnyi magasságba. Cinnamon, a tériszonyos. Összeszedtem ott is pár labdát (labdakereskedést fogunk nyitni, ha a külszolgálatból elegünk lesz - máris megtelt egy szép nagy IKEA-s kosár).
Szóval a házat, ahol lakunk, Irénnek hívják. Kicsit furcsa, hogy ilyen óriási, de roppant kényelmes. Van benne a földszinten egy nagy közös nappali házimozival. Egy darab fogorvosi rendelő, ahol ingyen nézik meg a lakók fogát (de persze pénzért tömik, húzzák vagy szabályozzák), egy darab fodrászszalon, és egy darab edzőterem. Az emeleteken postaládák. A tetőn úszómedencék (májustól szeptemberig vannak nyitva) és a fent említett teniszpálya. A mi oldalunkon lévő lakások világosak, ám kissé zajosak, és a kertvárosra nyílnak; a másik oldalra nézőkből helyre kis házikókra, valamint patakra látni, de fák árnyékolják. Kutyát tilos tartani, de macskát havi tíz dolcsiért lehet. Van külön recepció, továbbá kedves fülöp-szigeteki ajtónyitogató-ember, aki az idős lakóknak segít cipekedni is. Kisbusz-járat a tíz percre lévő metrómegállóhoz minden negyedórában. A múltkori vízelzárás alkalmával minden lakás kapott egy gallon ivóvizet.
Azt hiszem, nem sokan mondhatják el magukról, hogy huszonhat évesen sikerült beköltözniük egy öregek otthonába.
Aztán a hálós kerítés ellenére sikerült akkorákat ütnöm, hogy két labda is lerepült a tetőről. Rettentően megijedtem, és reméltem, hogy nem egy békésen sétálgató lakót vagy egy autót találtam el. B lement összeszedni őket (talált a virágágyásokban két másikat is a miénken kívül - megnyugtató, hogy efféle baleset nem csak velem fordul elő), én meg
Szóval a házat, ahol lakunk, Irénnek hívják. Kicsit furcsa, hogy ilyen óriási, de roppant kényelmes. Van benne a földszinten egy nagy közös nappali házimozival. Egy darab fogorvosi rendelő, ahol ingyen nézik meg a lakók fogát (de persze pénzért tömik, húzzák vagy szabályozzák), egy darab fodrászszalon, és egy darab edzőterem. Az emeleteken postaládák. A tetőn úszómedencék (májustól szeptemberig vannak nyitva) és a fent említett teniszpálya. A mi oldalunkon lévő lakások világosak, ám kissé zajosak, és a kertvárosra nyílnak; a másik oldalra nézőkből helyre kis házikókra, valamint patakra látni, de fák árnyékolják. Kutyát tilos tartani, de macskát havi tíz dolcsiért lehet. Van külön recepció, továbbá kedves fülöp-szigeteki ajtónyitogató-ember, aki az idős lakóknak segít cipekedni is. Kisbusz-járat a tíz percre lévő metrómegállóhoz minden negyedórában. A múltkori vízelzárás alkalmával minden lakás kapott egy gallon ivóvizet.
Azt hiszem, nem sokan mondhatják el magukról, hogy huszonhat évesen sikerült beköltözniük egy öregek otthonába.
