Há' komolyanmondom, nem vagyok én normális. Most, hogy vége a vizsgaidőszaknak és a sarokba vághatnám a könyveket, hogy végre jógázhassak, főzőcskézhessek, vagy csolnakázhassak az (állítólag) közeli tavon, ahova nemmellesleg festői gyalogút vezet, állandóan könyvesboltokban lopom a napot, és úgy vetem rá magam az újabb regényekre, mint kacsa a nokedlit. Most Alice Hoffman Practical Magic-je a soros, új-angliai boszorkányos cucc, izgi (most mondjátok meg, hogy nem lehet szerelembe esni azzal a mondattal, amit a halott házban felnövő egyik lányról ír: Gillian a világon a legjobban azt szerette, ha a lépcsőforduló széles ablakpárkányának bársonypárnáján elheverhetett, ahol dúsan redőzve omlottak alá a damasztfüggönyök, és Maria Owensnek, a ház valahai építtetőjének portéján vastag porréteg hízott. Itt lehetett rábukkanni a nyári délutánokon; olyan nyugodt és ernyedt volt, hogy a molylepkék párnának vélve őt rá-rászálltak, és apró lyukakat rágtak a pólóján és a farmerján).
Legutóbb viszont egy amish közösségben játszódó Picoult-krimit olvastam ki. Borzasztóan érdekes volt belelátni ennek a titokzatos földműves közösségnek az életébe, akik a közeli Pennsylvaniában élnek, de alig tartják a kapcsolatot a külvilággal - olyannyira, hogy az államtól nem fogadnak el támogatást, még betegbiztosítás formájában sem. A saját nyelvük, amit mindmáig megőriztek, a Pennsylvania Dutch vagy Dietsch; nem holland: a németnek egy eltorzult, a svábhoz hasonló változata. Lovaskocsival járnak, ugyanis ahogy minden más technikai újdonság, az autó is szigorúan tiltott eszköz náluk. A házakba nincs bevezetve az elektromos áram és a telefon (amely szerintük elszemélyteleníti a kapcsolatokat); olajlámpással világítanak helyette - az egyetlen engedmény a dízelmotoros hűtőberendezés a tehénistállókban, hogy versenyképesek maradhassanak a tejiparban. A nők hosszú ruhát és kötényt viselnek, tűvel rögzített főkötőt, amely alatt egy sávban a szoros rögzítéstől kikopik a haj - az ékszer szigorúan tiltott, és a ruha nem lehet mintás. Fekete nadrág és szalmakalap dukál a férfiaknak; nyáron mindenki mezítláb jár. A ruhákat természetesen maguk varrják, és ami érdekes: nincsenek rajtuk gombok: tűkkel vagy kapoccsal rögzítik őket.
Az amishok anabaptisták, vagyis felnőttként keresztelkednek - egészen az egyházba való befogadásukig nem is vonatkoznak rájuk olyan szigorú vallási előírások; tizenévesen páldául olykor kipróbálják, milyen lehet autót vezetni vagy - horribile dictu - lehajtanak egy pohár sört. Ennek persze a keresztség után vége, és ha valaki megszegi a szabályokat (azaz az Ordnungot), szigorúak a konzekvenciák: többheti kiközösítés, vagy akár végleges kitiltás is lehet. A kiközösítés ideje alatt az illető nem étkezhet együtt a többiekkel és nem vehet részt istentiszteleten vagy közösségi eseményeken - egy olyan társadalomban, ahol az individuumnak nem sok értéke van (olyannyira, hogy a fényképektől is ódzkodnak), ám a közösség erejét mindennél többre becsülik, ez roppant szigorú büntetés. A szabályok szigorú megszegése például, ha valaki nyolcadik osztály után tovább szeretne tanulni; az amishoknál középiskola nem létezik (általában úgy tesznek eleget a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettségnek, hogy addig ismételtetik a fiatalokkal a nyolcadikat, amíg be nem töltik a megfelelő életkort), így a továbbtanulás csak az "angolok" között, a "kinti világban" lehetséges.
