Idén még Olaszország sem elég jó: általában oda szoktam vágyni tél végén, amikor már majd meghalok a napfényhiánytól, és türelmetlenségtől, hogy mikorleszmártavasz?! Most olyan súlyos a helyzet, hogy még a kopott macskakövek, antiksárga falak és hatalmas adag gyümölcsfagyik sem hangzanak elég biztatóan. Nekem most vakító napfény kell, dühödt hőség, süljön ki a szemem a szikrázóan fehér falaktól, a tenger legyen valószínűtlen-kék, és mindenhova folyjon fel a pinknél is pinkebb murvafürt.
Santorini.
Ilyenkor kell kikölcsönözni a Sisterhood of the Traveling Pants c. filmet, és elirigyelni kicsit Lenától a görög nagyszülőket.
