Csodaszép étkészletünk van. Napraforgóval festett, vidám, piros-sárga. Egy baja van: lehetetlen mikrózni, mert előbb melegszik fel a tányér, mint a benne lévő étel. Ezt a reggeli teakészítés közben bánom különösen, mert a víz még általában langyos, mikor a bögrefül már fehérizzik. Úgyhogy időnként kölcsönveszem B-ét, ami nem a készlet része, és úgy viselkedik, ahogy minden rendes csupornak kell egy álmosságtól kába ember kezében.Nemrég titokzatos arccal egy csomagocskát nyomott a kezembe. Ujjongva nyúltam bele, és húztam elő - egy sima fehér bögrét.
- Köszönöm szépen. De miért sima?
- Na csak várj - kapta fel az alkoholos filcet az íróasztalról, és miután a bögrét alaposan megtisztította, nekiállt rajzolni. Most vidám napirajz-macskás bögrém van, és lelkesen szorongathatom végre két kézzel. (Csak az a baj, hogy kicsit kopik. Be kell szereznem otthon a nyári szabi alatt egy porcelánra írós filcet.)
