A budapesti belvárosban legtöbbször felszegett fejjel járok, és mi tagadás, sűrűn beleütközöm a járókelőkbe. Ennek ellenére sóhajtozva ámuldozom a szebb napokat látott, domborművekkel, olykor mozaikokkal ékes homlokzatok láttán. A legjobban azokat a házakat szeretem, amelyeknek apró tornyocskája is van. Valami hasonlóban lakhatott Sara, a padlásszoba fiatal hercegnője - és én is szeretnék egy világos, sokablakos, zegzugos tetőtéri lakást egy hozzá tartozó kis toronnyal, ahova csigalépcső vezetne fel. Természetesen itt lenne a hálószobám: madarak által körberepkedett, a város fölött lebegő, nyugalmas fészek. És ami teljessé tenné az otthonomat, az egy tetőkert lenne, hatemeletnyi magasságban, ahol nyáron kedvemre hűsölnék a dézsában ücsörgő japánarália legyezőnyi levelei alatt. Lenne kis fűszernövénykertem, ládában teremne a paradicsom és a saláta, borostyán kúszna a falakra, és még egy illatos rózsalugast is kialakítanék...
Azt hiszem, megvan a számomra ideális new yorki túra. Igazán végigkísérhetne valaki a város tetőkertjein - állítólag csodálatosak... (a negyedik képen az a fa tákolmány péládul egy jellegzetes ottani víztároló)