cinnamon

Van itt a közelünkben egy pékség. Azazhogy kicsit több annál: az első pultnál százféle kenyeret, bagelt, baguette-et és péksüteményt árulnak. B-vel rendszeresen náluk reggelizünk a ráérős hétvégéken. Az ő kedvence a mini-quiche, az enyém a meggyes scone (ami tulajdonképpen édes pogácsa). Kapható muffin, fahéjas csiga, cookie, és még ki tudja, mi. Egy kávéval, narancslével vagy teával órákig el lehet az üzletben ücsörögni - nyugisabbak a kandallóban táncoló lángokat nézegethetik közben, zsizsegősebbek a laptopjukat, mivel Wi-Fi is van.
A második pult déltől népszerűbb: ott minden nap ötféle levest kínálnak, valamint frissen készített szendvicseket és salátákat. (Egyszer otthon megpróbálom reprodukálni az aszalt tőzegáfonyásat, kecskesajttal, rucolával, és balzsamecetes öntettel.) Csodás hely, na. Véletlenül ma is betévedtem, és alig hittem a szememnek, amikor megláttam a pulton illatozó hot cross bun-kupacot. Ez tulajdonképpen forró mazsolás vajaszsömle, fahéjjal fűszerezve. Az angolszász országokban jellegzetes húsvéti süti: általában kicsivel előtte jelenik meg a pékségekben, és csak pár hétig kapható. A tetejére világos keresztformát rajzolnak. Dublinban csak a sima lisztes-vizes kereszttel találkoztam, de itt cukormázzal cirkalmazták.
Húsvét hétfőn - kalács helyett - meglepem vele B-t.

(Sam Breach képe)